Hévíz – luxusszállót védett lápra?

 

A Védegyletet 2005 nyarán kereste meg a „Hévízért” Városvédő, -fejlesztő és Kulturális Egyesület, segítségünket kérve a Hévízi-tavat veszélyeztető beruházás ügyében. Tájékoztatásuk szerint a tó közvetlen közelében lévő ún. „Angolnatelepre”, a törvény által védett lápterületre álmodott jelentős méretű szálloda- és gyógyfürdőkomplexum, valamint egy látványtó terveinek engedélyezési eljárása folyt az illetékes hatóságoknál.

 17[3].Hévízt005 20[2].Hévízt002

A beruházás előkészítése és engedélyeztetése során számos törvényességi aggály merült fel, a helyi civil szervezetek által felvetett, ezekkel kapcsolatos kérdésekkel azonban a hatóságok érdemben nem foglalkoztak. A Jövő Nemzedékek Képviselete vállalta, hogy segítséget nyújt a helyi szervezetnek, remélve, hogy az egyedülálló Hévízi-tó megőrizhető a jövő generációk számára.

Az ügyben addig született dokumentáció megismerését és a helyszíni terepbejárást követően kialakított álláspontunk szerint a tervezett beruházás súlyosan veszélyezteti a Hévízi-tó és környékének ökológiai állapotát, védett területeket áldoz fel egy gazdasági vállalkozás igényei miatt, és több ponton a hatályos törvényi szabályozásba ütközik. Mindezek fényében a Hévízért Egyesülettel egyetértve a Védegylet ragaszkodott a beruházás engedélyezésének felfüggesztéséhez, az addig lefolytatott eljárások törvényességének felülvizsgálatához. Ezen túl, mivel az engedélyezés során a lápkataszter hibáira hivatkozva született meg az elsőfokú környezetvédelmi engedély, nyomatékosan kértük a kérdéses területre vonatkozó pontos lápjegyzék elkészítését, valamint a földhivatali bejegyzések elvégzését. Az ügyben a JŐNEK képviseletében eljáró Védegylet levélben fordult Persányi Miklós környezetvédelmi és vízügyi miniszterhez, valamint az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőséghez (OKTVF), hogy aggodalmaink és a helyi lakosok és szervezetek félelmeinek eloszlatása érdekében mielőbb részletes vizsgálatot rendeljenek el a hévízi beruházás ügyében.

2005. augusztus 16-án kelt határozatában az OKTVF másodfokon eljáró szervként felülvizsgálta a Nyugat-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség elsőfokon kiadott, a Hévízért Egyesület által korábban megfellebbezett engedélyét, és részletes környezeti hatástanulmány (RKH) elkészítését írta elő a beruházó számára. A Főfelügyelőség határozata azt a reményt csillantotta fel, hogy a részletes környezeti hatástanulmány rá fog mutatni a beruházás természetkárosító voltára, és így annak engedélyezése végleg megakad. A hévízi Gyógy-tótól mintegy 200 méterre fekvő beruházási terület ugyanis szakértői vélemények szerint egyértelműen az 1996. évi természetvédelmi törvény által ex lege védett láp. A Körzeti Földhivatal 11.097/2004. számú állásfoglalásában ugyancsak kimondta, hogy a beruházáshoz igényelt terület védettséget élvez. Ez önmagában kérdésessé teszi építési telekként való hasznosításának törvényességét. A kérdéses terület 2003-as belterületbe vonása során ugyancsak nem felelt meg a törvényi előírásoknak, hogy az eljárásba a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóságot (BfNP) – mint területileg illetékes természetvédelmi szakhatóságot – nem vonták be.

Az engedélyt elsőfokon kiadó Nyugat-Dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség (NyDKTVF) álláspontja – mely szerint a terület nem élvez védettséget, mivel az Alkotmánybíróság (AB) 53/2002.-es határozata alapján a lápterületek földhivatali bejegyzését törölték, és az AB egyedi eljárások lefolytatását írta elő – véleményünk szerint álságos, mely a természeti értékek védelmét figyelmen kívül hagyta. A lápterületek védettsége nem a földhivatali bejegyzésből, vagy más, egyedi eljárásból fakad, hanem a természetvédelmi törvény által ex lege, a törvény ereje által, a lápokra jellemző folyamatok megléte alapján érvényesül. A szakértői állásfoglalás ezen folyamatokat a kérdéses területen egyértelműen megállapította. A láp földhivatali bejegyzésének 2002-es törlése óta az egyedi eljárást az illetékes intézmények (Balatoni Nemzeti Park Igazgatóság, Nyugat-Dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség) nem folytatták le, a területre vonatkozó építési terveket ugyanakkor jóváhagyták. A hatóság anélkül adott ki környezetvédelmi engedélyt a beruházónak, hogy a lápként törvényi védettséget élvező terület státuszát tisztázta volna.

Mindeközben álláspontunk szerint a beruházás megismerhető tervei a kiadott elsőfokú engedélyben szereplő szakhatósági előírásokkal is ellentétesek voltak. A szakhatóságok korábbi – törvényellenes – mellőzése nyugtalanító, és kételyt ébreszt, hogy a későbbiekben a terveknek ellentmondó szakhatósági előírásokat a beruházás során valóban be fogják-e tartani.

Több jel utalt arra is, hogy a beruházó az engedélyeztetés során nem a beruházás tényleges terveit nyújtotta be. Az engedélyben szereplő tervezett vízkivétel az Országos Gyógyhelyi és Gyógyfürdőügyi Főigazgatóság szakhatósági hozzájárulása alapján nem gyógyvíz minőségű, azaz a beruházó által ígért gyógyfürdő nem megvalósítható. Az engedélyezési eljárástól függetlenül azonban a beruházó kútfúrásra vonatkozó engedélykérelmet is beadott, a nyilvánosság részvételét ebben az engedélyezési eljárásban azonban az NyDKTVF megtagadta, miközben a Hévízi-tó forrásától néhány száz méterre fúrt kút a forrás vízhozamára és vízminőségére egyértelműen hatással lehet.

A korábban elkészített előzetes környezeti hatástanulmány véleményünk szerint mind szakmai, mind pedig metodikai szempontból egyértelműen rosszul tervezett, a beruházás tényleges környezeti hatásainak előrejelzésére alkalmatlan volt. Ezt az álláspontunkat támasztotta alá a másodfokon eljáró Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség is, amikor részletes környezeti hatástanulmány (RKH) elkészítését írta elő.

Az ügy állásáról 2005. szeptember 8-án sajtóközleményben tájékoztattuk a nyilvánosságot. Nem várva meg ugyanakkor a RKH elkészültét, ismételten Persányi miniszterhez fordultunk, arra kérve, hogy vizsgálja ki az ügy körüli anomáliákat. Mivel az ügyben a perdöntő kérdésnek azt tartottuk, hogy vajon a terület a természetvédelmi törvény által védett láp-e, vagy sem, azt is javasoltuk, hogy szólítsa fel a hatóságot a kérdés eldöntését célzó vizsgálat elvégzésére, azaz a láp jogi jelleg megállapítására vonatkozó eljárás megindítására hogy a terület jogi helyzete tisztázódjon, és egyértelművé váljon: jogilag védett lápról, vagy puszta építési telekről van szó. Az Erdey György államtitkár által jegyzett, 2005. november 23-i keltezésű válaszlevél – miközben a beruházást illető aggodalmainkat megalapozatlannak találja – felhívja a figyelmet, hogy az OKTVF 2005. nyarán felszólította a területi hatóságokat a láp jogi jelleg megállapítására vonatkozó eljárások mielőbbi lefolytatására. Erre való hivatkozással 2006. január 8-án levélben fordultunk a nyugat-dunántúli felügyelőséghez, az iránt érdeklődve, hogy a hatóság milyen ütemezéssel végzi az illetékességi területén lévő lápterületekre vonatkozó eljárások lefolytatását, és ennek keretében várhatóan mikor kerül sor a Keszthely 4809. hrsz-ú ingatlan („Angolnatelep”) láp jellegének tisztázására. Levelünkre 2006. január 18-án kaptunk választ, amelyben Hompasz Gyula igazgató a felügyelőség illetékességi területén található lápterületek nagy száma és az eljárások összetettsége miatt több évet igénybe vevő feladatnak becsülte valamennyi eljárás elvégzését. Pontosabb határidő megjelölése nélkül jelezte, hogy az „Angolnatelep”, mint részben lehetséges lápterület, szerepel az ütemtervükben.

Időközben a beruházó Smaragd Invest Kft. benyújtotta a beruházás részletes környezeti hatástanulmányát. A Jövő Nemzedékek Képviselete ennek megismerését követően 2006. január 24-én eljutatta észrevételeit a felügyelőséghez. Az RKH álláspontunk szerint nem volt alkalmas a beruházás tényleges környezeti kockázatainak elemzésére, mind metodikailag, mind pedig következtetéseiben elfogadhatatlan, alacsony színvonalú és nem felel meg az RKH-val kapcsolatos jogi elvárásoknak. Különösen gyengének és alkalmatlannak találtuk a Borhidi Attila akadémikus által készített, természetvédelmi hatásokat elemző részt, amely módszertanilag a legelemibb feltételeknek sem felelt meg. A teljes vegetációs periódus vizsgálata helyett egyetlen terepbejárásra alapoz, kizárólag botanikai felvételezések találhatók benne, hiányoznak a megfelelő fajlisták és nem azonosíthatók a mintavételi helyek. Mindezek nyomán javasoltuk, hogy a Felügyelőség állapítsa meg a hatástanulmány elégtelenségét, és azt adja vissza hiánypótlásra a beruházónak. Ezzel párhuzamosan ismételten felhívtuk a figyelmüket arra, hogy teljességgel értelmetlen az egész engedélyezési eljárás, amíg a felügyelőség nem folytatja le a terület láp jogi jellegére vonatkozó eljárást, és nem válik világossá, hogy szóban forgó terület természetvédelmi oltalom alatt áll-e, vagy sem.

Január 26-án a felügyelőség az RKH hiánypótlását rendelte el, több mint két tucat pontban sorolva a hiányosságait, köztük a természetvédelmi vizsgálatok gyenge pontjait, melyekre véleményünkben mi is felhívtuk a figyelmet. Mindeközben február elején Borhidi akadémikus a Zalai Hírlapnak arról nyilatkozott, hogy a Hévízi-tónál egyáltalán nincs láp, dilettánsnak nevezte az ügyben eljáró civileket, és szerinte a hatósági vélemények is íróasztal mellett születtek. Erre sajtóközleményben reagáltunk, amelyben rámutattunk: az ügyben Borhidi Attila akadémikus egyetlen feladata a minimális jogi és szakmai elvárásoknak megfelelő, a hatóság által befogadható, módszertanilag megfelelő hatástanulmány elkészítése, nem pedig a civilek és az eljáró hatóság minősítgetése.

2006. március 12-én a külön zajló vízjogi engedély módosítási eljárásába is bejelentkeztünk ügyfélként, és ismételten sürgettük, hogy bármiféle további engedélyezés előtt a felügyelőség folytassa le a láp jogi jelleg megállapításra vonatkozó eljárást. Makacsul ismételt követelésünk végül meglágyíthatta a hatóság szívét, vagy maga is belátta, hogy az engedélyezések folytatásának előfeltétele a kérdéses eljárás elvégzése, így végül a környezetvédelmi engedélyezést felfüggesztette, és a láp jogi jellegének megállapítását megindította. Ennek keretében 2006. április 24-én az érintettek jelenlétében közös helyszíni terepszemlére került sor. A terepbejárást követően a Védegylet – felkért szakértők bevonásával – elkészítette és a hatósághoz eljuttatta a terület lápjellegére vonatkozó álláspontját. Véleményünk lényege, hogy a kérdéses telek déli része egyértelműen mutatja a lápterület kritériumait (tőzegfelhalmozódás, időszakos vízhatásnak való kitettség), és így a hatóság arra vonatkozóan állapítsa meg a láp jogi jelleget, így a természetvédelmi törvény védelme alá helyezve a területet. A szakértőként felkért Balatoni Nemzeti Park Igazgatóság szakértői lényegében a Védegyletéhez hasonló szakvéleményt készített, és így a Nyugat-Dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség 2006. július 17-én kelt határozatában a kérdéses telek déli 10/33-ad részét védett láppá nyilvánította.

Ezen a ponton abban reménykedtünk, hogy a szállodaépítés kérdése eldőlt, úgy véltük, hogy egy védett lápterületet is igénybe vevő beruházás nem engedélyezhető. Csalódnunk kellett. A felügyelőség a láp védelem alá helyezését követően az eddig is toldozott-foldozott, többször hiánypótlásra kötelezett, gyenge hatástanulmány újbóli kiegészítését rendelte el, kötelezve a beruházót, hogy új terveket készítsen a szállodaépületre, úgy, hogy az épület ne érintse a telek déli, természetvédelmi oltalom alatt álló részét.

 

A hévízi ügyet legutóbb megnyertük. A luxusszálló helyszínéül kiszemelt tőzegláp védett lett. Az engedélyezés mégis folyik tovább. Hányszor kell egy ügyet megnyerni? Lehet-e védett lápra látványtavat eszkábálni?” – tettük fel honlapunkon a kérdést.

 

A beruházó Smaragd Invest Kft. mindenestre eleget téve a hatóság felszólításának, módosította a terveket olyan módon, hogy a lápterületről törölt egy kisebb, kiszolgáló épületet, valamint áthelyezte az eredetileg oda tervezett teniszpályákat, azonban az eredeti tervekben is szereplő látványtó kialakítását, amelyben a szálló elhasznált fürdővizeinek a Hévízi-csatornába való visszavezetése előtti pihentetésére sor kerül, továbbra is a védett lápterületet igénybe véve tervezték. 2006. szeptember 8-án közmeghallgatáson ismertették az új terveket, ahol a JŐNEK munkatársai nyilvánosan is elmondták kételyeiket a megoldás törvényességét illetően, majd észrevételeinket írásban is megküldtük. „Várjuk, hogy hogyan dönt a hatóság. Lehet-e védett lápra látványtavat, és egy kiterjedt, védelem alatt álló lápmező közepében elhelyezkedő kicsiny, nem védett telekrészre sok száz szobás szállodát építeni Magyarországon?” – kérdeztük.

 

2006. október 13-án a Nyugat-Dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség megadta a maga válaszát a fenti kérdésekre. Figyelmen kívül hagyva a beérkezett észrevételekben foglaltakat, elsőfokon környezetvédelmi engedélyt adott ki a módosított tervekre. Az elsőfokú engedélyt a JŐNEK keretében a Védegylet természetesen megfellebbezte, mintegy tucatnyi pontban sorolva azokat a pontokat, ahol az engedélyezett létesítmény a hatályos jogszabályok előírásaiba ütközik. Érvelésünk középpontjában a védett lápba beleásandó látványtó jogellenessége állt. Meggyőződésünk szerint a látványtó kialakítása és működtetése egyértelműen ellentétes a természetvédelmi törvényben foglaltakkal, a védett láp természeti állapotát, vízháztartását nem javítja, ellenben alkalmas arra, hogy természeti értékeket pusztítson el.

Az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség 2007. február 12-én hiánypótlást rendelt el, április 15-i határidővel. A hiánypótlási kötelezettség kiterjedt többek között a tervezett beruházás által érintett terület természeti állapotának bemutatására egy vegetációs periódusra vonatkozóan, tényadatokkal alátámasztva. A teljes vegetációs periódusra vonatkozó természeti állapotfelmérést és mintavételezést mi magunk is az ügy kezdete óta elengedhetetlennek tartottuk és több ízben szorgalmaztuk. Nem láttuk ugyan pontosan, hogy február és április között hogyan tartja lehetségesnek a Főfelügyelőség a teljes vegetációs periódusra vonatkozó vizsgálatok elvégzését, mindenesetre bíztunk benne, hogy e nélkül nem lesz kiadható a másodfokú engedély. A csoda azonban megtörtént: nem tudni hogyan, de a Smaragd Invest Kft.-nek sikerült február 15. és március vége között elvégeznie a vegetációs periódusra vonatkozó felmérést – melyet eddig nem állt módunkban megismerni – és a Főfelügyelőség 2007. március 29-én – igaz, a fellebbezésünkben foglaltak egy részének figyelembevétele mellett – kiadta a termálszálló másodfokú környezetvédelmi engedélyét. Az építkezés így nem érintheti a telek déli részén védelem alá helyezett lápterületet, oda a látványtó sem nyúlhat át. Az így kialakított látványtóba is csak vízminőség-változást eredményező kezelésen át nem esett vizek vezethetők, a tőzegben lévő talajvíz minőségromlásának megakadályozása érdekében. A bekötőút alapozásánál kavicscölöpözést kell alkalmazni, hogy a tőzegben a vízáramlási viszonyok a lehető legkevésbé változzanak. Ezek természetesen hasznos megszorítások. Álláspontunk szerint ugyanakkor az egész beruházás koncepciója elhibázott. A Hévízi-tó fokozódó körbeépítése, és a növekvő közlekedési és vízkivételi igény azok a folyamatok, amelyek megállítása nélkül a tó és Hévíz város környezeti állapota menthetetlenül romlani fog. Az amúgy is 65–70%-os kihasználtsággal működő szállodák mellett további férőhelyek létesítése helyett a meglévő – és időnként megkérdőjelezhető színvonalú – kapacitások minőségén kellene javítani. Emellett a Hévízi-tó, mint gyógyhely mellett további turisztikai szolgáltatások, szabadidős tevékenységek megteremtése javíthatna a hévízi turizmus helyzetén. Ennek része lehetne a tótól délre, egészen a Kis-Balatonig húzódó lápterület ökológiai rehabilitációja, és ott szelíd, zöld turisztikai programok szervezése. Tanösvények, csónakkirándulások, a vizes élőhelyek bemutatása színesíthetné a jelenleg meglehetősen szűkös hévízi programkínálatot. A rehabilitációra vonatkozó tervek első körvonalai elkészültek. Ebben az irányban kellene Hévíz jövőjét keresgélni. A termálszálló megépülése ezzel szemben tartósan ellehetetlenítené az átfogó ökológiai helyreállítás programját.

A fentiek miatt jelenleg a JÖNEK keretében együtt dolgozó Hévízért Egyesület, a jogsegélyt nyújtó EMLA Környezeti Menedzsment és Jog Egyesület valamint a Védegylet a határozat bíróságon való megtámadására készül. Az ügy tehát még nem zárult le. Akárhogyan is ér azonban véget, már eddig is azt tapasztaltuk, hogy a környezet és természet védelmét szolgáló jogszabályok érvényesítésével komoly bajok vannak. Ha nem kezdünk bele az ügybe, a szálloda az elsőfokú engedély alapján, az eredeti terveknek megfelelően már épülne. Soha nem derült volna ki, hogy az építési teleknek nézett terület egy része láp, s mint ilyen a természetvédelmi törvény oltalma alatt áll. A védett területen ma teniszpályák, egy mesterséges dombba rejtett műszaki épület, valamint egy 1700 m2-es látványtó helyezkedne el. Úgy tűnik, a környezeti jog, a természeti rendszerek integritásának megőrzése, a jövő nemzedékeknek a természeti környezet kiegyensúlyozott működéséhez fűződő érdekeinek védelme igencsak gyenge lábakon áll. Mindez a világviszonylatban egyedülálló Hévízi-tó közvetlen közelében, annak fennmaradását veszélyeztetve. Meg lesz-e még a Hévízi-tó, melyet világörökségi státuszra pályáztatna a helyi önkormányzat, utódainknak is, vagy csak emlékezni fognak rá, ahogyan arra a nemzedékre is, amely aprópénzre váltotta ezt az örökséget?

 21[1].Hévízt003

 

 

Jávor Benedek, Védegylet