Védegylet - Schiffer cikke cementmű-ügyben a Magyar Hírlapban

Schiffer András munkatársunk elemzése a nyergesújfalui cementmű-tervről azután, hogy minden érintett településen lezajlott a népszavazás a beruházásról.

"Egy felelős kormányt – egyebek mellett – az különböztet meg egy befektetési társaságtól, hogy az egyedi befektetés piaci hatékonysága helyett a felségterületén élők életminőségéért felel."

"Sem a füstje, sem a lángja"

Magyar Hírlap, 2006. május 31.
A beruházás első számú ellenfelei tehát nem a "zöldek", hanem az egészségügyet és lakókörnyezetüket féltő helyi polgárok

Az elmúlt hetekben Esztergom vonzáskörzetében hat népszavazást tartottak arról: kívánják-e a térség polgárai, hogy Nyergesújfalu területén, Tát határában a Holcim Hungária Zrt. új cementgyárat létesítsen. A térségközpont Esztergom, továbbá Tát, Tokod, Mogyorósbánya és Tokodaltáró lakói – érvényes népszavazásokon – elsöprő többséggel utasították el a megaberuházás tervét. A polgárok azonban akkor képesek felelős döntést hozni, ha kellően informáltak minden egyes döntési alternatíva következményeiről. Nyergesújfalu felnőtt polgárainak hatvan százaléka vélekedett úgy: nincs valós döntési helyzetben. A referendum így eredménytelen lett, a megjelent negyven százalékon belül kétharmadnyi támogatást kapott a projekt. A környék hatvanezer polgára közül összességében mintegy huszonötezren mondtak nemet az új létesítményre az alig tízezer igenlő voks ellenében. Az ellenzők fölénye tehát a nyergesi eredménytelenség ellenére is meggyőző.

A teherbírás határán

A tervezett létesítmény környezeti hatása Esztergom–Dorog–Párkány térségének egészét érinti közvetlenül. A tiltakozók egyik érve pontosan a régió "sajátosságaiból" ered. A 2004-es esztergomi vízszennyezés országos visszhangot kapott, de az itteni hulladéklerakó lángjaira is jól emlékeznek a helybéliek. Az esztergomi medence köré rajzolt tíz kilométeres sugarú körben megtaláljuk a lábatlani és a párkányi papírgyárat, a párkányi hulladéklerakót, a Richter Gedeon gyógyszergyárat, a dorogi hulladékégetőt, a Baumit dorogi üzemét, a Zoltek szénszálgyárát. A környék flóráját gazdagítja a Suzuki oldószer-kibocsátása és a dorogi hőerőműből kikerülő salak. A gyönyörű tájképi adottságú vidék minden bizonnyal elérte ökológiai teherbíró képességének határát.

A vonatkozó kormányrendelet értelmében tilos új légszennyező forrást telepíteni, ha a közvetlen hatásterületén a légszennyezettség mértéke meghaladja az éves határértéket. Esztergom és Dorog városok szállópor-szennyezettsége határérték feletti. Az eredeti tervek – dacára egy másik jogszabályi tilalomnak – veszélyes hulladékot is ártalmatlanító, hulladék-együttégető művet álmodtak a táti–nyergesi ivóvízbázisokra, veszélyeztetve a terület parti szűrésű kútjait. A helyi környezetvédők aggódnak, hogy a beruházó csak átmenetileg és taktikai megfontolásból mondott le korábbi – hulladékimportőrök számára kétségkívül csábító – elképzeléséről.

Csak nemet mondanak?

"A zöldek mindig csak nemet tudnak mondani" – hangzik a beruházásvédők örökzöldje. A jogszabály nem a társadalmi szervezeteket, a helyi polgárokat, hanem a beruházót kötelezi az alternatív helyszínek bemutatására. S ahogyan más környezeti konfliktusok esetében már megszokhattuk, hogy a hatástanulmány – a gazdasági-technológiai racionalitás jegyében – egyetlen érdemben kidolgozott elképzelést tartalmaz.

A tervezet helyszín alig egy kilométerre fekszik a szlovák határtól, a Duna két partja ökológiai egységet képez. A magyar hatóságok eleddig elmulasztották az espooi egyezmény alkalmazásával az engedélyezési procedúrába bevonni a szlovák felet. Magyarországnak sajátos földrajzi elhelyezkedése miatt – gondoljunk a Körmöcbányára és Verespatakra tervezett aranybányákra, a tiszai ciánszennyezésre, a habzó Rábára – elsőrendű nemzeti érdeke, hogy a nemzetközi környezetbiztonsági előírásoknak érvényt szerezzen, alkalmazásukban példát mutasson.

A beruházáspártiak egyik érve – amelyet a nyergesi népszavazási kérdésbe is belecsempészett valaki – úgy szól, hogy az új üzem Európa legkorszerűbb cementgyára lesz, s kiválthatja a régi, sokat bírált lábatlani monstrumot. Igen ám, de a high-tech cementgyár háromszor akkora kapacitással üzemelne, mint elődje, s így jósolhatóan nőni fog a szennyező kibocsátás. Az új gyár ezenkívül legalább tíz kilométerrel közelebb hozza a cement-előállítást a számtalan környezeti átokkal sújtott Esztergom–Dorog tengelyhez. A másik "csalétek" szerint az új cementmű a Lábatlanban foglalkoztatott kétszázötven fő átvétele mellett 52 új munkahelyet is teremtene. Egy pillanatra hagyjuk figyelmen kívül, hogy a mintának tekintett svájci Holcim-üzem csak százhúsz fő munkaerejére tart igényt, és fogadjuk el tényként a bővülő foglalkoztatást. A mérleg egyik serpenyőjébe ekkor 52 új munkahely kerül – egy olyan kistérségben, ahol a foglalkoztatási és befektetői környezet nagyságrendekkel jobb, mint másutt. A másik serpenyőbe helyezzük el a térségben az országos átlagot meghaladóan növekvő légúti és daganatos megbetegedéseket, a környezeti ártalmakra visszavezethető munkaképesség-csökkenés társadalmi költségeit.

Szolidaritás és verseny

Bár Kóka miniszter nemrég arról elmélkedett, hogy a szolidaritás vereséget szenvedett a versennyel szemben, a gazdasági tárca nemcsak szolidaritásáról biztosította a svájci cementóriást, hanem munkahelyteremtő támogatást is felajánlott. Megjegyzem, a dotációra szánt összegre más régiókban tán nagyobb szükség lenne, de nem is ez az igazán felháborító. Egy felelős kormányt – egyebek mellett – az különböztet meg egy befektetési társaságtól, hogy az egyedi befektetés piaci hatékonysága helyett a felségterületén élők életminőségéért felel. Alkotmányos kötelezettsége továbbá, hogy hatékony védelmet nyújtson az ökogyarmatosítási törekvések ellen, és – megfelelő környezetdiplomáciai stratégiával – óvja az ország környezetbiztonsági érdekeit.

Az új cementgyárat Táton ellenzik a legelszántabban. Tát a félúton helyezkedik el a dorogi hulladékégető és a nyergesi helyszín között. Az egyik lakossági fórumon a zsúfolásig telt terem közönsége egy emberként skandálta a korábbi elöljáró versének refrénjét: "Sem a füstje, sem a lángja, Nem kell Nyerges cementgyára!" A beruházás első számú ellenfelei tehát nem "zöldek", hanem az egészségüket és lakókörnyezetüket féltő helyi polgárok. Ők annyiban "zöldek", amennyiben mindenki az, aki egy élhető világot szeretne megőrizni a jövő nemzedékeknek.

Schiffer András
a Védegylet munkatársa

Link:

A nép leszavazta a cementművet! – ettől még megépülhet
vedegylet.hu, 2006. április 12. szerda

Hulladékégető cementgyár
vedegylet.hu, 2006. április 07.