Védegylet - Mennyit ér egy kakaófa összes termése?

Egy csésze 300 forintos kávéházi cappuccino árából jó esetben is csak 9 forint kerül a termelőhöz."Fair trade, avagy tisztességes életet a termelőknek" címmel jelent meg a metro.hu-n egy összeállítás a méltányos kereskedelemről (fair trade), amelyben megszólalt Újszászi Györgyi munkatársunk is.

Fair trade, avagy tisztességes életet a termelőknek

metro.hu , 2008-01-23 09:24:35 | Társadalom rovat, Puskás Zsuzsa

Mit gondolnak, mennyi jut egy átlagos farmernadrág árából a textil előállítójának? Tippeljenek! Megvan? Nos, ha az egyik szár felhajtókájára gondoltak, helyesen tippeltek. Mondok mást: egy 100 forintba kerülő csokoládéból vajon mennyi jut a kakaóbab-termelőnek? Mindössze 8 forint! Egy csésze 300 forintos kávéházi cappuccino árából jó esetben is csak 9 forint kerül a termelőhöz...

Ijesztő adatok, s napestig lehetne hasonlókat sorolni. Kávé, banán, rizs, focilabda, ruhák, cipők, elektronikai cikkek – csupa olyan dolog, amelyeket használva láthatatlan módon kapcsolatba kerülünk azokkal az emberekkel, akik termesztették, készítették ezeket az árukat. Akár egy óriási teherhajón, egyik kikötőből méteráruval elindulva, menet közben varrva, s a másik városban már ruhaneműket kipakolva. Vagy éhbérért gürizve egy kakaóültetvényen, az elöntött rizsföldeken, vagy egy pakisztáni üzemben focilabdák fölé görnyedve, gyerekként. Eddig az ember magával a természettel küzdött, mostantól a saját természetével kell megküzdenie.

Ugye nem gondolunk erre focizás közben? A reggeli kakaó, tea, kávé kortyolgatása közben? Pedig nem kerülne sokba (se időbe, se pénzbe, se fáradságba) olyan termékek beszerzése, amelyeknek előállításakor nem zsákmányoltak ki senkit, nem foglalkoztattak embereket fillérekért vagy nyomorúságos körülmények között. A fair trade, magyarul a méltányos kereskedelem lényege ugyanis az, hogy a termelők számára elfogadható minimális árat szabnak meg és a feldolgozásban, kereskedelemben lehetőség szerint kikerülik az árakat durván lenyomó multinacionális cégeket. A fair trade rendszerbe Afrika, Ázsia, Latin-Amerika országaiból sok száz termelőszövetkezet kapcsolódott be eddig mintegy egymillió farmer és munkáscsalád számára biztosítva tisztes megélhetést. A fair trade szabványt már 20 termékcsoportra kidolgozták. Csak az kaphat ilyen minősítést, aki betart számtalan, többek között környezetvédelmi szabályt (például kis parcellán termelnek, nem borítják fel a helyi ökoszisztémát, nem használnak a környezetre ártalmas szereket stb.).

A fair trade-ről Újszászi Györgyivel, a Védegylet munkatársával, a Fair Világ Méltányos Kereskedelem Szövetség elnökével, valamint Daniel Swartz-cal, a Treehugger Dan’s Bookstore & Café vezetőjével (volt Humusz-taggal, a hazai Greenpeace-iroda egyik alapítójával, szenvedélyes környezetvédővel és a méltányos kereskedelem hívével) beszélgettünk.

Hogyan kerül a boltokba egy fair trade termék? Miként működik ez a modell a gyakorlatban?
ÚGy: Elsősorban tudni kell, hogy a méltányos kereskedelem a világkereskedelem által kizsákmányolt országok termelőinek segítésére jött létre. A kávé- vagy kakaóbab-termelők, rizs-, banán- és gyümölcstermesztő farmerek, illetve a kézműves- és dekorációs termékeket, ékszereket, textíliákat, kerámiákat gyártó munkások ha termelőszövetkezetekbe tömörülnek, együtt képesek olyan mennyiségű és minőségű árut előállítani, amelyet a fair trade ellenőrző szervezetek által megszabott minimális áron át tudnak venni a feldolgozó cégek. A kész áruk tőlük a nagykereskedőkön át jutnak el a boltokba szerte a világon. A koncepció lényege, hogy minél kevesebb viszonteladón, minél kevesebb „láncszemen” menjen át egy termék, így kevesebben teszik rá saját hasznukat a termékre. Érdekes, hogy ma már több nagy cég vagy multi is árul minősített fair trade árucikkeket, pedig velük kapcsolatban elsősorban a felvásárlási árak alacsonyan tartásáról hallunk sokat.

Itt Magyarországon is árulnak multik fair trade termékeket?
ÚGy: Igen. Tudom, nem mondhatok cég- és márkaneveket, de bevásárlóközpontokban is megtalálható nemzetközi ruhaforgalmazó cégnél, illetve az egyik szupermarketben is lehet fair trade termékeket kapni. No persze itthon nem ez az elsődleges terjesztési módjuk: főként kávézókban, teázókban, kisebb üzletekben, csokoládé- és delicatess-üzletekben, továbbá persze bioboltokban és biopiacokon lehet hozzájutni ezekhez. A kávé és a tea beszerzése a legegyszerűbb, több tucat magyar (és nem csak budapesti) üzlet foglalkozik ezek forgalmazásával.

És mi a tapasztalat, hogy fogynak ezek a termékek?
DS: Szerencsére egyre jobban :) Persze csupán ebből megélni még nem nagyon lehetne, de kiegészítő tevékenységnek tökéletes. Ide az üzletbe (ami egyébként egy angol nyelvű használtkönyves-bolt és egy kávézó egyben) például már sokan visszajárnak a kávék, teák miatt, fogyasztani és vásárolni egyaránt. Mások pedig egyszerűen csak betoppannak, esetleg isznak valamit, és csak tőlem tudják meg, mit is fogyasztottak. Szerencsére a legtöbben érdeklődve fogadják a fair trade szemléletet. Egyébként üzletemberként eldicsekedhetek azzal is, hogy tőlem már olyan multicégek, illetve éttermek is rendelnek fair trade árukat, amelyek e szemléletet fontosnak tartják.

Mi a helyzet általában Magyarországon, mennyire ismerik az emberek a méltányos kereskedelem fogalmát?
ÚGy: Mondhatnánk, egyre többen, de arányaiban azért még viszonylag kevesen. Talán az az oka, hogy csak most kezdünk kikecmeregni a „kereskedelmi akciók bűvös világából“. Persze ehhez szükség van valamiféle gazdasági, szociális stabilitásra, vagyis arra, hogy megtehesse valaki, hogy minőségi terméket vásárol. Amíg a mindennapi létezés a kulcskérdés, addig természetesen ritkán gondolnak az emberek a távoli országok kizsákmányolt munkásaira. Míg egy hagyományos kereskedelmi tranzakció során eladott kávé, tea vagy kakaó után a fejlődő országban élő szereplők (kistermelő, csomagoló és árut eladó szervezet) a fogyasztói árnak csak legfeljebb 11%-át kapják meg, addig a méltányos kereskedelemben ez érték minimum 28%.

A nevelésnek is óriási szerepe van: a gyerekek, a fiatalok nagyon könnyen átérzik – akár a fent említett példák segítségével, akár rávezető játékokkal, kvízekkel – ezeket az igazságtalanságokat, társadalmi különbségeket. Reméljük, hogy az ő generációjuknak már sokkal természetesebb lesz a méltányos kereskedelem szemlélete, és jobban odafigyelnek majd a fair trade logókra vásárláskor. A nyugati országokban egyébként jóval ismertebb a fair trade, mint nálunk, s ott rengeteg üzlet és szupermarket forgalmaz méltányos kereskedelemből származó termékeket. Itthon is van remény arra, hogy elérjük ezt a szintet, ugyanis a népszerűsítő rendezvényeken száz érdeklődőből mindössze két teljesen szkeptikus ember akad. A többiek nyitottak erre a filozófiára, ők megértik a világkereskedelem mostani menete mögötti problémákat.

Felmerül a szülők felelőssége is, s talán az övék a legnagyobb: a mindennapokban megmutatni, miként lehet ezt a szemléletet természetesként kezelni.
ÚGy: Gyakorló anyaként mondhatom, nem könnyű feladat a „kóladivatos“ fiatalok között tudatos táplálkozásra, fogyasztásra tanítani a gyerekeket. Ha az itthon elérhető fair trade kínálatból vásárolunk, az nagyon jó kezdet. De a méltányos kereskedelem szemlélete egy másik módon is beépülhet mindennapjainkba: ha magyar termelőktől vásárolunk, ha a piacon veszünk friss termékeket a távolról importált, hosszú hetekig utaztatott, gyakran vegyszerekkel kezelt áruk (fokhagyma, gyümölcsök, zöldségek, hústermékek) helyett, akkor a hazai termelőknek fizetjük meg a „fair trade” árat. Na persze ez nem minden terméknél működik: hazai narancsot ugyebár nem lehet vásárolni, de van épp elég más termék, amit megvehetünk a kistermelőktől. És ha már itt tartunk, elcsépelt mondás, de igaz: nem csak az elfogyasztott mennyiség számít: minőségi alapanyagokból készült ételből kevesebb is elegendő. Gondoljunk csak egy fantasztikusan finom csokoládéra: egyetlen kocka is annyira gazdag ízekben, annyira finom, hogy szinte lehetetlen befalni belőle egyszerre egy táblányit.

A méltányos kereskedelemben előállított áruk garantált, magas minőségűek – részben ez az előnyük. De ezzel együtt drágák is?
DS: Nálam nem, ugyanis fontosnak tartom, hogy az emberek megértsék: a fair trade és a bio áruknak nem kell feltétlenül drágának lenniük. Vegyünk egy fél kiló szemes kávét. Nálam a fair trade „változat” (100% arabica, vagy arabica és a híresen finom – és erősebb – robusta keveréke) ugyanannyiba, vagy olykor még kevesebbe is kerül, mint más, igényes kávét forgalmazó üzletekben. Persze az akciós termékekkel, vagy a rosszabb minőségű árukkal sosem fogok tudni versenyezni. Viszont a fogyasztó nyugodt lehet: az általa vásárolt, megevett, megivott (vagy felvett, használt) terméket garantáltan nem a világ 240 millió gyermekmunkásának egyike, vagy a szintén több száz millió kizsákmányolt munkás valamelyike készítette.

Honnan kerülnek a fair trade áruk Magyarországra?
ÚGy: A magyar kereskedők igyekszenek a legközelebbi fair trade nagykereskedésből vásárolni. Sokan szállítanak Ausztriából, van, aki német céggel tartja a kapcsolatot, egy másik üzlettulajdonos Finnországból hozza be a fair trade termékeket. DS: Én pedig a teát Angliából, a kávét meg egy olasz gyártól rendelem. Ez utóbbi üzemet egyébként tavaly nyáron meg is látogattam, és mondhatom, elképesztőek. A gyár napenergiát használ, Bressiába, ahová szállítanak, elektromos autóval közlekednek, a pörköléskor keletkezett kávéhulladékot brikettekbe préselik és környezetbarát fűtőanyagként szétosztják. A környezetvédelemre egyébként a lehetőségeim szerint én is odafigyelek: a megrendeléseket például szigorúan biciklis futárokkal szállíttatom itt Budapesten.

Tények a világkereskedelemmel és a méltányos kereskedelemmel kapcsolatban

(forrás: Fair Trade lapozó, fairvilag.hu, Fair Trade in Europe 2005)

A nagy pénz a feldolgozóiparban van

Civilizációnk először a 19. században, az ipari forradalom hatására kezdett el globális egységgé válni. A tömeges távolsági kereskedelem, a vasút, a gőzhajózás, a világsajtó, a távíró mind ekkor jelent meg. Ám egyes fejlődő országokban a globalizáció szomorú hátránnyá vált: a gyarmatosítás következményeként kialakult „munkamegosztás“ megszilárdult, s így a déli, egykori gyarmatosított országok az egykori gyarmatosítók nyersanyag-szolgáltatóivá, mezőgazdasági alapanyag-termelőivé váltak.

A Nemzetközi Valutaalap és a Világbank évtizedek óta segélyekkel látja el ezeket az úgynevezett fejlődő országokat, és arra ösztönzi őket, hogy exportra termeljenek, mivel a segélyek önmagukban nem elegendőek a gazdasági fejlődéshez. Exportra pedig (a nemzetközi munkamegosztás szerint) azt termeljék, ami az erősségük, tehát mezőgazdasági termékeket, nyersanyagokat.

Ez két dolgot eredményezett:
– A nagyobb nyereséget eredményező feldolgozó tevékenységeket az iparosodott országokban végzik, így a többletár a fejlett világ országaiban adódik hozzá a termék értékéhez. A harmadik világbeli országok így a feldolgozás után, „felpumpált“ áron vásárolhatják vissza a késztermékeket.
– Mivel a legtöbb fejlődő ország fokozta a mezőgazdasági termékek exportját, túlkínálat alakult ki, amelynek hatására az árak süllyedni kezdtek.

Ijesztő adatok a gyerekmunkáról A világban ma 246 millió gyermek (!) dolgozik és végez feketemunkát, ami a szőnyegszövéstől a mezőgazdasági termelésen át a prostitúcióig sok formát ölt. A Közel-Keleten 8%, Dél-Ázsiában 15%, Kelet-Ázsiában 10% a 14 éves kornál fiatalabb, munkát végző gyermekek aránya.

Mennyit ér...

... egy zsák kávé?
Míg 1975-ben 8 zsák kávé áráért lehetett egy traktort megvenni egy fejlődő országban, 2000-ben már 40 zsák kávét kellett hozzá termelni

... egy kakaófa összes termése?
Egy felnőtt kakaófa terméséből mindössze 20 tábla csokoládét lehet készíteni.

... a kakaóültetvényeken dolgozók munkája?
A kakaótermelők és gyermekeik legtöbbje még sohasem kóstolta a csokoládét. A világ egyik legnagyobb profittermelő élelmiszeripari ágazatát néhány multinacionális cég uralja, akik igen alacsony felvásárlási árral dolgoznak. A kakaóültetvények munkásai keveset keresnek, ezért gyakran a gyerekeknek is dolgozniuk kell az ültetvényeken, hogy megéljen a család.

A nagy banánbiznisz és a raktárakban érlelt banán
A banán nem fán terem, hanem a világ legnagyobb cserjéjén. A banán szó arab eredetű, jelentése „ujj“. Ha végüknél fogva egymás mellé tennénk az egy évben termelt banánokat, akkor a banánlánc 2000-szer (!) érné körbe a földet.

A banáncserje 9 hónap alatt nő meg. A csomagolóállomáson ládákba rakva érést lassító szerekkel kezelik a gyümölcsöket. A banánszállítmány hajón érkezik a fogyasztó országokba. A hajókon hűtőkamrákban tárolják a banánokat, hogy megelőzzék az érést az Európáig tartó úton. Az importáló cég az árut elosztóközpontba viszi, ahol 4-8 nap alatt megérik (tehát a fáról még részben nyers állapotban szedték le!). Az érést a hőmérséklet emelésével és etilén hozzáadásával érik el. A gyümölcs innen a nagykereskedőkhöz, majd a boltok polcaira kerül. Átlagos fogyasztói ára 350 forint/kilogramm. Ez ugye nem túl sok? Pedig távoli országból, hosszú gondoskodás után, hosszú úton érkezett hozzánk. Vajon mennyit kaphatott kilójáért a termelő? És az ültetvényen dolgozó munkásoknak mennyi jutott?

Azon szupermarketek száma, amelyek fair trade termékeket árultak (2005. októberi adatok)
Németország: 23.000
Franciaország: 10.000
Olaszország, Norvégia: 4000
Hollancia, Nagy-Britannia: 3100
Finnország: 3000
Svájc: 2500
Ausztria: 2000
(Magyarországról ekkor még nem voltak meg a szükséges adatok.)

www.vedegylet.hu
www.fairvilag.hu
www.fairtrade.net
www.tudatosvasarlo.hu
www.worldshops.org

Link:

Az első magyar fair trade-könyv
vedegylet.hu, 2007. október 13.

Hogyan áll a világ megmentése?
vedegylet.hu, 2007. október 13.

Globalizációról a középiskolákban
vedegylet.hu, 2007. szeptember 24.

Fair Trade Munkacsoport a Védegyletben

Mobil kávézó fesztiválokon, tanárképzés vidéken, lobbizás a magyar képviselőknél és az EU-ban, kiadványkészítés, kóstoltatás.

Munkacsoportvezető:
Újszászi Györgyi.
A magyarországi Fair Világ Méltányos Kereskedelem Szövetség elnöke.