Operatőr: Andy Lehmann

Vágó: Niko Remus

Zene: Marcus Schmickler (as Pluramon)

Gyártó ország: Németország

Gyártási év: 2007

Nyelv: angol, spanyol, zulu

Hossz: 94 perc

Főszereplő: Joseph Stiglitz

Forgalmazza: Best International

Mozipremier: 2008. Január 17.

A privatizáció – a manilai Mindának, a sowetói Bonganinak és a brightoni Simonnak – nem csak elvont fogalom. Hanem valóságos fenyegetés, amellyel nap mint nap szembenéznek.

Epizódokból építkező dokumentumfilmjében Florian Opitz a privatizáció – amelyet gyakran olyan

intézmények kényszerítenek ki mint a Világbank vagy a Nemzetközi Monetáris Alap – egyes embereket érintő következményeit vizsgálja a föld különböző pontjain. Minda például azért küzd, hogy pénzt szerezzen a fia heti két dialízisére, mivel a Fülöp-szigetek egészségügyi ellátását privatizálták és elérhetetlenné vált a szegények számára. Bongani és „elektro-gerilla” csapata egy dél-afrikai városban illegálisan köti vissza az áramot a szegények otthonába, akik a privatizáció után nem bírták fizetni a villanyszámlát a magánszolgáltatónak. Simon humoros kalandokat mesél mozdonyvezetői pályájáról, előbb a brit államvasutaknál, majd a számtalan egyéb cégnél, amelyek olyan rendszerességgel jönnek és mennek, amely rendszeresség már rég eltűnt a menetrendből. A boliviai Cochabamba lakosainak győzelme egy amerikai óriásvállalat ellen, amely megpróbálta rátenni a kezét a városi vízellátásra, reményteli kicsengést ad a filmnek.

Az egymásba kapcsolódó történeteket a privatizációkért felelős „másik oldal” megszólalásai és olyan szakértők kommentárjai ellenpontozzák mint a Nobel-díjas Joseph Stiglitz, aki átállt a vesztesek oldalára.

Egy brit mozdonyvezető

egy filippino anya

egy dél-afrikai aktivista

és egy bolíviai város lakói

rádöbbennek, hogy mit jelent a privatizáció,

és harcba szállnak ellene.