Szinopszis | szereplők | rendezői hitvallás | filmográfia

Teljes szinopszis:

A nagy kiárusítás politikai film. A világ legkülönbözőbb részein játszódó epizódok nagyon konkrét emberi sorsokban jelenítik meg a privatizáció elvont fogalmát. Tragikus, tragikomikus, de lélekemelő történeteket látunk olyan emberek életéből, akik nap mint nap szembesülnek annak a magánosítási politikának a hatásaival, amelyet a Washingtonban és Genfben székelő személytelen nemzetközi pénzintézetek diktálnak, köztük a Nemzetközi Monetáris Alap (IMF), a Világbank és a Világkereskedelmi Szervezet (WTO).

FLORIAN OPITZ író-rendező feltárja a hatékonynak és ragyogónak beállított privatizált és globalizált világ valóságát. Megvizsgálja „a nagy kiárusítás”, azaz az alapvető közszolgáltatások – a víz- és áramellátás, a tömegközlekedés, sőt az egészségügyi ellátás – magánkézbe adásának hatásait. A rendező Dél-Amerikában, Ázsiában, Afrikában, vagy Európában és az Egyesült Államokban találkozik azokkal az emberekkel, akiknek a fönti szép ígéretek csak üres szólamok. És amit a film bemutat, az még csak a kezdet.

FLORIAN OPITZ beszél az új gazdasági világrend építőivel, de a hétköznapi emberekkel is, akik a bőrükön érzik az előbbiek működését. Elmeséli egy dél-afrikai aktivista történetét, aki olyan szegény családoknak segít Sowetóban, akiknél a privatizáció előtt álló áramszolgáltató, az ESKOM kikapcsolta a villanyt, mert nem tudták fizetni a magas számlákat. A rendőrség és a cég biztonsági szolgálata egyaránt vadászik a gerrilla villanyszerelőkre, akik illegálisan visszakötik az áramot a szegények otthonába.

A következő történet egy filippino anyáról szól, aki Manila egyik nyomornegyedében él a családjával. Már évek óta küszködik, hogy ki tudja fizetni a vesebeteg fia heti két dialízis kezelését. Ha a hét végéig nem szedi össze a pénzt, meghal a fia.

A harmadik epizód hőse egy jó humorú brit mozdonyvezető és szakszervezeti aktivista. Azzal büszkélkedhet, hogy Európa legjobban működi vasútjánál kezdte a pályát, ám néhány év múltán egy privatizált, részekre szabdalt és leépült iparágban találta magát, ahol rendszeresen összeomlik a szolgáltatás. Állandó harcot folytat a kollegáiért, akikre az utóbbi évek során egyre nagyobb nyomást gyakorolnak a magáncégek vezetői. Ez a túlfeszítettség nem egy halálos balesethez vezetett már a brit vasútvonalakon.

Utoljára, de nem utolsósorban egy boliviai város, Cochabamba lakosainak harcát ismerhetjük meg egy amerikai nagyvállalat ellen, amely megpróbálta átvenni a települési vízellátást. A kísérlet a világtörténelem első “vízháborújához” vezetett, amelyben boliviaiak tízezrei szálltak szembe a rendőrséggel és a katonasággal.

Noha az epizódok a privatizáció tragikus következményeit ábrázolják szerte a világban, a film nem sugall reménytelenséget. Egy kétségbeejtő helyzetben, amelyben úgy tűnhet, hogy nincs alternatívája az „erősebb kutya“ győzelmének, az emberek összefognak és szembeszállnak a verhetetlennek látszó ellenséggel.

Joseph Stiglitz, a világhírű Nobel-díjas közgazdász is megszólal a dokumentumfilmben, és elmagyarázza, honnan származik a magánosítás dogmája, ki profitál belőle és mit veszít a társadalom, ha vakon követi ezt a modellt. A Világbank korábbi igazgatójaként alapos ismerője a privatizációs folyamatokat ösztönző nemzetközi pénzügyi intézeteknek, de mára átállt a vesztesek oldalára.

A nagy kiárusítás különleges film: nem egymás után mondja el az egyes történeteket, hanem összeszövi őket, és ez a gondosan kimunkált, egymásra épülő szerkezet egyszerre teszi érdekessé és hitelessé a dokumentumfilmet. És a végeredmény több lesz, mint a részek összessége.

Szereplők:

SOWETO, Dél-Afrika

Bongani Lubisi

a Soweto-i Áramszolgáltatási Válság Bizottság 32 éves aktivitája, két leánygyermek apja. A szervezetet Dél-Afrika legnagyobb városának polgárai alapították, amikor a privatizálás előtt álló áramszolgáltató, az ESKOM, háztartások sokaságában szüntettte be az áramszolgáltatást, mert nem tudták többé fizetni a villanyszámlát, és mindez Soweto lakosságának többségét érintette. Bongani és barátai létrehozták a Kanyesa Hadművelet nevű mozgalmat az áramszolgáltatás hiánya miatt szenvedő családok megsegítésére (Kanyesa zulu nyelven azt jelenti: “Legyen fény!”), ami azt jelenti, hogy egyszerűen visszakapcsolják az áramot. Elkötelezettsége miatt Bongani Soweto-ban rendkívül népszerűvé vált, de számos ellenséget is szerzett, közöttük az ESKOM céget, és a kormányzó ANC párt tagjait. “Többé már nem félek a börtöntől”, mondja. “A családomat is arra szoktatom, hogy egy nap majd kaphatnak egy telefonhívást azzal az üznettel: Meghaltam.”

BRIGHTON, Nagy-Britannia

Simon Weller

37 éves mozdonyvezető, szakszervezeti aktivista, és a motorok szerelmese. Nem tud belenyugodni abba, hoy a Brit Vasutakat, Nagy-Britannia korábbi állami tulajdonban és működésben lévő vasútját privatizálták. Simon kollégáiért harcol, akik az elmúlt években elviselhetetlen nyomásnak voltak kitéve magántulajdonos alkalmazóik által. Olyan nyomásnak, amely azóta számos balesethez vezetett. Amikor arról kérdezik, hogy szerinte ki nyert és ki vesztett a vasút privatizációjával Nagy-Britanniában, egyértelmű a válasza: “Rövidtávon a bankok és a pénzpiacnyert vele, mivel elvették az állam pénzét. Ingyen adták. És ki vesztett? Hosszú távon a közösségek és a társadalom, amely engedte, hogy mindez megtörténjen, hogy a profit érdekében a vasút és a vasúti szolgáltatások leromoljanak, és szétverjék azokat. És még nincs is vége. Az emberek hittek a privatizáció szépségének dajkameséjében. Az elmúlt években viszont oly keservesen bebizonyosodott, hogy csalódtak.”

MANILA, Fülöp-Szigetek

Minda Lorando

Metro-Manila nyomornegyedében él, 53 éves családanya. Évek óta küzd azzal, hogy előteremtse a pénzt arra, hogy fia hetente kétszer megkapja a szükséges dialízis kezelést az ország egyik magánkórházában. Ha nem sikerül, fia meg fog halni.

Ifj. Delfin Seriano

Manila egyik legnagyobb kórházának főnővére és klinikai oktatója. Csaknem valamennyi nővér diákja el akarja hagyni az országot, mert a Fülö-Szigeteken a privatizált egészségügyi szktorban nem keresnek annyit, hoy eltartsák családjukat. Delfin minden beteget egyformán szeretne ellátni, de csak azokat kezelheti, akik ezt megengedik. “A privatizáció a szegények számára megnehezíti, hogy hozzájussanak az egészségügyi szolgáltatásokhoz. M indenért fizetniük kell” mondja. “A világbanki adósságunk miatt viselnünk kell egy rossz egészségügyi rendszer terhét.”

COCHABAMBA, BOLIVIA

Dona Rosa

60 éves, öt gyermek anyja, az “ivóvíz háború” eblematikus figurájává vált. Az egész világsajtót bejárta az a fotó, amelyben Rosa teljes harci öltözetben száll szembe egy rendőrrel, így a víz privatizálása ellen küzdők harcának szimbólumává vált. “Mára már ellopták ipari létesítményeinket, a vasutunkat, repülőinket és természeti erőforrásainkat. Amikor a vizünket is privatizálni akarták, nem hagyhattuk szó nélkül, és harcolnunk kellett. A Víz az Élet. Az Életet nem lehet privatizálni,” emlékszik vissza.

COCHABAMBA, BOLIVIA

Oscar Olivera

45 éves gépész és szakszervezeti aktivista, 2000-ben az utcára vezette Cochabamba népét, amikor Bolívia kormánya az ország harmadik legnagyobb városában privatizálta a vízszolgáltatást a Világbank nyomására. A vízkoncessziót az amerikai Bechtel cég nyerte.

Cochabambában tízezrek vonultak az utcára tiltatkozásul. Egyszerűen nem voltak hajlandók keresetük egyharmadát kifizetni a cégnek azért, hogy egyáltalán ivóvízhez jussanak. A kormány előbb rendőri erőket vetett be, majd a katonaságot. Ebből nőtt ki az a küzdelem, amely a “a víz háborúja” néven vált ismertté.

NEW YORK CITY, USA

Joseph Stiglitz

a világ egyik legismertebb közgazdásza, éles hangon bírálja a fundamentalista globalizációs és privatizációs politikát. Stiglitz tudja, miről beszél. Clinton elnök gazdasági tanácsadója valamint a Világbank egyik fő közgazdásza volt, mielőtt átállt a másik oldalra. Azé a Világbanké, amely a világméretű globalizáció és privatizácós politika egyik hajtómotorja. Ott kellett, hogy hagyja a Világbankot, miután kritizálta a Világbank, a Nemzetközi Valutaalap és a Világkereskedelmi Szervezet neoliberális politikáját. Ma Manhattan északi részén, a Columbia Egyetemen tanít.